Már több, mint egy hete megígértem S.M. Filiusnak, hogy írok egy kritikát szépen gyarapodó regényéről. Mivel ezt eddig nem tudtam teljesíteni, most pótolom. Viszont egyszer már írtam róla kritikát, ezért ez alkalommal nem a szokásos szempontok alapján fogom értékelni írását.

Azért, hogy jó kritikát tudjak írni, vissza kellett olvasnom az összes eddigi fejezetet. Ezt fontosnak tartom, mert így egy folyamatot lehet leírni. A Prológus szó hallatán nekem az ugrik be, hogy rövid, lényegre törő. Ebben az esetben én sokallom a hosszát, általánosságban át is ugrottam volna. A különböző országok bemutatását nem egyszerre írnám le, csupán majd akkor, amikor helyszínként szerepel. Esetleg az Erdőlakók országát kellene bemutatni már az elején. Talán a naplóbejegyzésnek és az elindulásnak is át kellene kerülnie az első fejezetbe. A nyelvtani részt annyival foglalnám össze, hogy sajnos vannak benne nyelvtani, tartalmi hibák. Pl. "Akkor siessünk." -> ide szerintem felkiáltó jel kellene.

Az első néhány fejezetben (kb. 4-5-ig) kicsit gyengébb a fogalmazás, ezekben is találtam hibákat (persze ezek akár elírások is lehetnek). Az első fejezetben olvastam: "– Lassíts már! – szólt rá Marcus. Hiába kérte barátját, hogy lassítson, ő nem tette meg.". Ezt valahogy így fogalmaznám meg: " - Lassíts már! - szólt rá Marcus. Barátja azonban a felszólítás/kérés ellenére sem tette meg.". Ezzel el lehet kerülni a szóismétlést, és nekem jobban is tetszik így.

A későbbiekben nagyon sokat javul a fogalmazás, egyre jobban lehet élvezni az olvasást. Kb. a 6-7 fejezettől kezdve éreztem ezt. A táj, a szereplők és a belső gondolatok leírása kapcsán sokat fejlődött az író. Azt is észrevettem, hogy a fordulatok, csavarok száma is nő: Bogro és a sámán kiléte. Sajnos a nyelvtani hibákkal még néha vannak gondok. Pl. "A kevés hang, amit keltettek a növényektől jött." -> szerintem kell egy vessző az "amit keltettek" után és mégpedig az alárendelő szószerkezet miatt. Amit keltettek, az a növényektől jött. Az "az" utalószót természetesen nyugodt szívvel el lehet hagyni, de a vessző akkor is kell.

A kritika folytatásához kattints a Bővebben gombra!

A 14. fejezetben olvasható párbaj, ami Sita és Marcus között zajlott, nagyon jól részletezett, nem is vártam hasonló színvonalú leírást. Ez szintén a fogalmazásképesség javulását mutatja. Már kb. a 7-8. fejezettől kezdve éreztem azt, hogy a cselekmény egyre jobban "írja magát". A történet folyama szinte egy kis utánagondolással elképzelhető. Ismét meg kell dicsérnem Filius tájleírásának hatalmas fejlődését, ugyanis már egy picike fantáziával el lehet képzelni a helyszínt (sajnos ez az elején kicsit nehezebb volt).

Negatívumként azt mondanám, hogy nekem nem tetszenek a fejezetek címei (úgy a 10. fejezettől). Nem igazán világos, hogy kiről fog szólni, és nem veszem észre a logikát. Az, hogy csak annyi szerepel: "A törzsfő előtt", erősen többértelmű lehet, hiszen több törzsfőről is olvastam a regényben. Kiderül Bogroról, hogy a neve Zeyn, de nem annak a fejezetnek a címe, hogy "Zeyn Dorg", hanem a következőnek. De szívesen várom tőled Filius a magyarázatot (ha van), hogy mi a logikája.

A 21. fejezettel (ami jelenleg az utolsó felkerült rész) meggyűlt a bajom. Ugyanis gyakran szerepel a "korház" szó. Ez több szempontból is rossz. Először is erős szóismétlés volt, hiszen vagy 10-15 alkalommal is olvastam csak ebben a fejezetben. Aztán a tudásom és az internet szerint is, hosszú "ó"-val írják. Kezdetben csak elírásnak hittem, de amikor többször megjelent, már szinte a "hajamat téptem". Az ismétlését azzal lehet elkerülni, ha helyenkánt ispotály, gyengélkedő vagy esetleg más szavakkal helyettesíted.

Ha a cselekményt összességében nézem, akkor tetszik. Nagyon változatos, fordulatos és élvezet olvasni. Filius a végére annyira belejött, hogy a fejezetek jó hosszúra sikerültek. Még azon kell változtatni, hogy az első fejezetek is hasonló hosszúságúra sikerüljenek.

Értékelés: 10/8