Miután a héten már két egymást követő nap is olyan Bejegyzést hoztam, amiben azt közöltem, hogy új saját verset hoztam (a mai a második), azt gondoltam, hogy pár napig hanyagolom a kritikát írását. Ehelyett inkább új és régi verseimet nézem át, javítom ki és végül töltöm fel (ha jónak gondolom a végeredményt).

A mai magyaróra keretében Drága Irodalom Tanárnőnk bejelentést tett. Méghozzá arról, hogy hirdetnek egy pályázatot, mellyel a fogyatékkal élők helyzetét szeretnék bemutatni. Erre novellákat, ill. verseket lehet írni a témával kapcsolatban. Én már ma írtam egy kisebb verset, de még biztosan írni fogok néhányat, lehet novellát is.

Az elkészült verseit a a címre kattintva olvashatjátok. A cím: Vaknak lenni annyit tesz... Az élmény természetesen nekem saját, de mivel nem is erős látásromlásom van, azt hiszem el tudom képzelni milyen lehet. (Valójában biztos vagyok benne, hogy fogalmam sincs róla, milyen szörnyű lehet.)