Sziasztok, Látogatók!

Ehhez is elérkezett a pillanat: megírom első kritikámat ezen az oldalon. A könyv, amelyet elsőnek választottam egy fantasy témája regény első kötete, az Eragon, melyet Christopher Paolini alkotott 15 évesen. Fogjunk is hozzá:

Kategória

Fantasy vagy kalandregény

Megismerkedés a könyvvel

Ha hiszitek, ha nem, karácsony napján (2011. december 25-én), egy ismerősömnél voltunk vendégségbe, ahol szóba kerültek a könyvek. Erre felajánlották nekem, hogy kölcsönbe megkapom a fent nevezett könyvet. Eleinte vonakodtam elvinni, de mikor hazaértem, szinte azonnal a könyv elé vetettem magam.

A könyv elolvasása

Ha emlékezetem nem csal, nem több, mint 3 napot vett igénybe, hogy elolvassam a könyvet. A történet annyira magával ragadt, hogy szinte le sem tudtam tenni.

A borítója

A könyv külseje nagyban tükrözi a tartalmat, hiszen a képen Saphira (Eragon sárkánya) látható. Azon kívül, hogy kicsit snassz (főleg, ha tudod, hogy a további 3 könyv is ilyen borítóval szerepel, leszámítva, hogy más-más sárkányok kerültek Saphira helyére), legalább figyelemfelkeltő, érdekes.

Hossza, terjedelme, kifejtése

Az oldalszámot tekintve igen terjedelmes, főleg, ha azt nézed, ez az első kötet. Nekem tetszik, hogy az író számos részletet ismertet a környezetről, a szereplők lelki világátá is jól ábrázolja. Egyetlen hiba, amit esetleg meg tudok jegyezni, hogy a végén lévő nagy csatát képes volt csupán néhány oldalon keresztül leírni. Egyébként a történet egyes elemi jól ki vannak fejtve, habár több kevésbé jelentéktelen dolgok gyakran előtérbe kerülnek.

A kritika folytatásához kattints a lenti Bővebben gombra!

A szereplők jellemzése

A Paolini által jellemzett karakterek tökéletes képet festenek az akkori korról. Pontosan leírja a különböző fajok különbözőségét, hasonlóságát, gyakran az emberekhez viszonyítva, ezzel megkönnyíti az elképzelésüket. Azzal, hogy sok szereplő gondolati síkon is tud társalogni, érzelmeik is felvillannak. Habár már több regényben is voltak törpék (vagy törpök), tündék, sárkányok, de mégis sok új faj is szerepel (urgalok, Sárkánylovasok).

Maga a cselekmény

Ami a cselekményt illeti... Sokan mondják, hogy a történet több előző regényből épül fel, azok egy részét "koppintja le". Persze ez nem azt jelenti, hogy a történet nem Paolini agyszövevénye. Na de vissza a cselekményhez, ami szerintem nem is olyan rossz, nem is más művek összeollózása. Azt nem tagadom, hogy némely rész, fordulat, tett nem ébreszt bennem gyanakvást, de akkor is remek, eseménydús, fordulatos, ahogyan egy parasztfiúnak kinyílik egy sárkánytojás, egy mesemondóval átszelik a Birodalmat, s végül eljutnak a lázadókhoz, itt megütköznek egy urgalhadsereggel, megölnek egy árnyat.

Az idegen nyelvek

Hasonlóan pl. Tolkien történeteihez, Paolini által teremtett fajok (tündék, törpék, urgalok) különböző nyelvet beszél, habár legtöbben a Közös Nyelvet is használják. Viszont azt nem szabad elhanyagolni, hogy Tolkien nyelvész volt, s úgy alkotott meg egy nyelvet. Az Eragon írója e készség nélkül alkotott több nyelvet is. Ami a hiányosság szerintem, annak ellenére, hogy van egy kb. 20-30 szavas oldal, ahol a kiejtést tanulmányozhatjuk, a többi szót sajnos kiejteni nem tudjuk. Ezen szavak jelentése szintén az utolsó oldalakon található. Ezek egy problémát jelentenek: nem tudjuk kiejteni a legtöbb szót, a szavak jelentéséhez mindig a végére kell lapozni olvasás közben.

Egy kis plusz -  a térkép

Na igen. Mint említettem a térkép nagyon hasznos, hiszen az utazások változó sebességével, hosszával a térkép segítségével tudjuk meg pontosan, hőseink hol tartanak a nagy utazás közepette. Csak az olvasással nehéz lenne elképzelni egyes helyek távolságát, hisz hajók, sárkányok, lovak, gyalogosok sebességét összevetni az időtartammal több időt igényel. Ezt a térképet nagyon hasznosnak találtam. Annak külön örülök, hogy a borító mindkét belső oldalán megtalálható.

Értékelés: 10/7