Sziasztok!

Már tegnap országszerte tapasztalhattátok, hogy az őszből átléptünk a télbe. Meg kell, hogy mondjam, reménykedtem még 1-2 nyugis, kevésbé hideg hétnek. Bár már napokkal azelőtt sorolták a meteorológiai előrejelzésekben, hogy "téli időjárás várható", de én akkor sem hóesésre számítottam. Attól függetlenül, hogy nem voltam felkészülve a hóesésre, mégis esett naphosszat, sőt egy kevés része meg is maradt. Mára szerencsére annyira javult a helyzet, hogy a hó már nem esik, viszont a hideg szél megmaradt. :(

Ez az egyre nyomasztóbb időjárás az oka, hogy egyelőre se filmet nézni, se könyvet olvasni nincs kedvem. Ám mivel holnap van egy irodalom pályázat határideje (tudjátok, amit mondtam, hogy ilyen fogyatékkal élőkről kell írni), így tegnap felülkerekedtem ezen az érzésen és írni kezdtem. Már egy szonett kész volt (Vaknak lenni...) és a másodikat is csak be kellett fejezni (Süketnek születni...), viszont a harmadik (Némaként létezni...) az elejéről kellett kezdenem. Ma ezeket elvittem a magyar tanáromnak. Holnapra még legalább 1, de lehet, hogy 2 hasonló verset kellene írnom.

Toma Viktor

Télközelgő

Télre gondol már a szürke, hideg lomb
vágy nélkül int búcsút a derűs létnek
s édes emlékét őrzi még a vén domb
az ősznek, mely feszült a dús fényben.

Szikrázik még a csoda végső fénye
a kihűlt avar csókolja a földet
végső napokban a táj borul térdre
csak térhessen újra anyai ölbe.

Bolyong még néhány langyos őszi utca
apró tengelice még dalol s remél
de a hajnal már jégverembe bújva
s az ég lassan álom haváról regél.